---

23 évet dolgoztam Szegeden a vendéglátó iparban, azonban ez alatt sem távolodtam el teljesen a hagyományoktól, mivel munkaviszonyom java részét magyaros jellegű, népies használati tárgyakkal berendezett éttermekben töltöttem el. 1994-től rokkantnyugdíjas vagyok.

Egy alkalommal egy eladó szövőszékről szóló újsághirdetés került a kezembe. A szövőszék képe láttán feltörtek bennem a régi rongypokrócok mintái, színei és a szőttesek harmóniavilága. Az újságot ugyan félre tudtam tenni, de a bennem feltörő gondolatok elől nem tudtam elmenekülni. Ezért elhatároztam, hogy veszek egy szövőszéket és most már magam próbálom meg elkészíteni azokat a szép szőtteseket amiket láttam és egykoron használtam is.

Meglett a szövőszék, de hogy kell szőni, és miből lehet szőnyeget csinálni?

Ekkor jöttem rá, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis nem volt a környezetemben senki, akitől tanulhattam volna. Mivel visszafordíthatatlan és erős volt bennem a késztetés, autodidakta módon belevágtam és megtanultam a szövést a saját káromon (több volt a lebontott szőnyeg, mint a késztermék).

A tanulás hosszú és nehéz volt. Két évembe tellett, mégsem bánom, mert a széken egyedül ülve, kizárva magamból a külvilágot, az aktív belső élet a gyökerekből a felszínre hozta belőlem az elfedett motívum-világot. És megjelentek azok a régi, és mellettük más új minták is, de már nemcsak a képzeletemben, hanem a kezem munkája nyomán mások számára is látható, használható módon: kész szőttesek formájában.

Úgy érzem, hogy munkáimon a hagyomány, de a saját mintáim világa is tükröződik. Talán ennek tudható be, hogy egyre több felkérést kapok különböző rendezvényekre, kézműves vásárokra, vagy alkotói kiállításokra is.

Az általam tervezett szőnyegek, subák természetes pamut és bőr anyagokból készülnek, és mind egyedi tervezésűek.

Remélem sikerül megmutatnom általuk, hogy lehet a régi és az új értékek együttes használatának is harmóniája.

Hogy megőrizzem kézműves termékeim egyediségét, szőnyegeimet csak egy-egy garnitúrában készítem el.